Recenziók

A legcsodálatosabb kötet, ami eddig a kezembe került: a Lélektükör antológia, amely az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Internetes Csoport ötödik évfordulójára született 2017. novemberében. Ragyog ez a könyv kívül és belül, valóban méltó az Aranycsillag névhez. Aki megpillantja, máris elfogja a vágy, hogy kezébe vegye, nézegesse és belelapozzon – annyira gyönyörű. Hűen tükrözi alkotóinak lelki gazdagságát, szellemiségét, irodalmi felkészültségét ez a közel 300 oldalnyi versekben, prózai írásokban, grafikákban, fotókban és festményekben bővelkedő, illusztris kiadvány.
Az antológia borítóján Vancsai Erzsébet Gorácz Józsefné ámulatba ejtő „Tavasztündér” fotója (virágokkal ékesített, mosolygós leányarc), míg a hátulján Gál Mária: „Visszafelé forog a Föld” című segélykiáltó verse olvasható. Engedjék meg, hogy most ebből egy versszakot idézzek: „Mivé lett a világ,/ gyilkos szavak járnak,/ szívekből a szeretet,/ vajon merre szállhat?”// Bizony helyénvaló, feltenni a kérdést, hogy hová lett a szeretet? Holott napjainkban éppen erre lenne a legnagyobb szüksége a világnak és az emberiségnek.
Ez a gyönyörű jubileumi kötet az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Internetes Csoport vezetőjének, Tóth-Hekkel Aranynak az érdeme, aki megszerkesztette és megjelentette e könyvet mindannyiunk örömére. Ahhoz, hogy létrejöhessen az antológia, kétfordulós pályázatot írt ki a csoport tagjai és a csoporton kívüliek számára minden irodalmi műfajban és minden művészeti ágra kiterjedően.
Az irodalmi pályázatot két szonettkoszorúval indították, ami versek, gyermekversek, kisprózák, mesék írásával folytatódott. A zsűrinek 200 művet kellett értékelnie ahhoz, hogy egy rangos válogatás készülhessen belőle. Mindez kiegészült még színvonalas grafikákkal, szebbnél szebb festményekkel, fotókkal. S ami örvendetes, hogy öt zenei mű is érkezett. Az alkotók tehetségének köszönhetően közel 150 mű kerülhetett be a kötetbe és részesülhetett elismerésben.
Szépen, gondosan szerkesztett könyv a Lélektükör antológia, melynek élén Tóth-Hekkel Arany: „Harangocskák” című versetűdje olvasható. E költemény a nyomorba fogant, éhhalálra ítélt gyermekekért íródott, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a szívbemarkoló, világméretű problémára, ami emberi összefogással máris megoldható lenne. A verset a témához és a kötet gondolatiságához kapcsolódó festmények( Engyel Erika (ENE) – A kis árva, és Nagy Katalin – Lélektükör alkotása) követik, ezzel is megadva és erősítve az antológia alaphangulatát.
Szépséggel és szeretettel telik meg szívünk, amikor elolvassuk T. Tamás Ferenc „El Condor pasa” című gyönyörű novelláját. Egy évig tartó, lángoló szerelem történetét és annak fájdalmas végét tárja elénk ez a lélekemelő kispróza.
A címadó vers és a novella után Belánné Hajkó Mária – „Téli puszta” és Török Enikő – „Sodrásban” olajfestménye, valamint Keczely Gabriella – „Meggyötörve” elektrografikája látható. A festményeket szonettkoszorúk követik. Mindkét szonettkoszorú – A bokrok alján… éppúgy, mint a Még él a föld…– 15 költő összehangolt, kiváló műve. Örömmel gratulálunk nekik! Amit megalkottak, csodálatos teljesítmény; éke, dísze a Lélektükör antológiának.
A szonettkoszorúkat két csodálatos vers – Körmendi Gitta: „Szívembe öltözve” és Király Lajos: „Dal a lélekről” költeménye – követi; mindkettő idekívánkozik az „Írók, költők bemutatkozása és írásaik” elé. Szépség és ragyogás járja át Körmendi Gitta versét, Király Lajosét pedig a lelki tudatosság. A kötetbe bekerült alkotókról és műveikről előzetesen annyit írhatunk: ahány alkotó – annyi lélek, a maga szépségével, gazdagságával, szellemiségével.
Most engedjék meg, hogy jobbára csak válogassak az itt található művek közül; ez nem jelent semmiféle rangsort. Képtelenség lenne mind az ötven író, költő 150 verséről, prózai művéről külön véleményt mondani, értékelni. Hiszen már az is rangot jelent, hogy ezek a művek bekerültek a gyönyörű Lélektükör antológiába, és még elismerésben is részesültek.
Nagyon szép és magasztos gondolatokat hordoz Somogyzsitfáról Ács Nagy Éva: „Karácsonyi álom” című verse. Ízelítőül álljon itt egy versszak: „Oda kívánok egy angyalt, hol az ördög lakik,/ s az igaz öröm, kacagás csak átutazik,/ oda kéne tenni zsákban sok szeretetet,/ hogy mindenki érezze át a szív meleget.”// Gondolatokban gazdag az erdélyi Csíkszentsimonról Birta Angéla „Szeretetfa” költeménye is. Hadd idézzek ebből is egy versszakot. „Csak hullnak a levelek, gyűlnek a sorok,/ Zúzmarák formájában a fa könnye csorog./ Látja a napot, esőesés után várja a szivárványt,/ Mert tudja, hogy aki mélyre tekint… jobban lát.”//
Két kiváló költőelődről alkotott verseit olvashatjuk Drobinoha Angélának Piliscsabáról. Az egyikben „Francois (1431 – 1463)” címmel Villonról ír kissé szatirikusan, aki maga ítélkezik tettei, élete felett. A másikban érdekes témát vezet elő „Elgondolom” címmel. Ennek apropója: mit szólna Arany János a sok online verselőt és verset látva. Derűsen megidézi nagy költőnk balladáinak és elbeszélő költeményeinek főszereplőit, miközben Arany szerint is a cybertérben válik igazán közkinccsé a vers.
Székesfehérvárról Erdősi Ildikó (aki zeneszerző és előadóművész is egyben) „Életünk zenéje” költeményében elmondja, hogy minden nap sok szép hang, dal vesz körül bennünket, amiket észrevehetnénk, ha nagyon akarnánk. Végül arra a következtetésre jut: „Ki nem hallja az életzenét szépnek,/ Annak lelke összeszorul végleg.”/
A szegedi Hajdrik József versei a szerelemről, a lelki eggyé válásról szólnak. Az „Állj mellém” költeményéből idézek: ”Érintésed távolból is érzem,/ maradj Múzsám, így belőlem szólhatsz!/ Jöjj, siess, szépen megágyaztam!/ Miénk lesz a remény legszebb dala.” /
Jóleső érzés tölti el az embert a pécsi Hirth Éva verseit olvasva. A „Tengerparti szerelem”-ben elénk idézi a a tengerparti gyönyörű nappalokat, éjszakákat, amikor szerelmével szíveket rajzoltak a homokba és pezsgőt ittak a teraszon. „Azok a tengerparti gyönyörű éjszakák – / sós ajkad végig korcsolyázta testem, / azok a tengerparti gyönyörű éjszakák – / szívembe vésődtek, soha nem feledem.”//
Kanizsa József Budapestről „Csodás e földi élet” című versében – mely egy hálaima – sok szép gondolatot tár elénk. Íme ezek közül az egyik: „Be jó emberi szemekbe/ Belenézni/ Adni a jóból, s mástól/ soha se kérni/ Isten adta természettel/ Nem visszaélni”// Király Lajos (ugyancsak Budapestről) „Nem tudok én semmit” költeményéből a legemberibb őszinteség árad: „Nem tudok én semmit, – csak a jóság/ szent lángja él tiszta szívemben./ Nincs semmim, – csak a szeretet az,/ melyet szétoszthatok vágyódó szíveknek!”//
Lecsek Ilona (Ajkáról) szép gyermekversekkel, mesékkel és két felnőtt verssel örvendezteti meg az antológia olvasóit. Az „Itt maradt pillanat…” versében képalkotó erejével mutatja be a meghitt szerelem egy pillanatát, és a hozzá fűződő érzéseket. S így fejezi be a költeményt: „Gyémántként őrzi a vergődő szív/ az éltető varázst, mely visszahív.”//
A szülőföld és a haza szeretete csendül ki Lengyel József „Vallomás” című verséből Székelyudvarhelyről. „Elmennék messze, ha nem marasztalnának a hegyek,/ Üldöz a sorsom,, bizonytalanság gyötri lelkemet./ Érzem, hogy kifut lábam alól a drága anyaföld, / Siratják sorsom a sötét esőfellegek odafönn.”// Barátai az erdélyi hegyek, folyók, fenyvesek megerősítik benne a hitet, hogy maradnia kell – mert az ő hazája itt van, „hol alászáll a köd a kies tájra”. Mráz Erzsébet Irma vidám gyermekversekkel, verses mesékkel és ritmusos, rímelő, derűs versekkel varázsolja el olvasóit. Bármelyikből idézhetnénk. Álljon itt most két kétsoros versszak „A tó tükrén…” verséből! „A tó tükrén napfény játszik,/ Tavaszi szél nyargalászik.”// „Felborzolja a vizet,/ itt van, itt a kikelet!”// Ugye milyen bájosak, vidámak?
P Dányi Gabriella (aki költő, író és festőművész is egy személyben) Kazincbarcikáról rímes versekkel és szép költői képekkel lepi meg az antológia olvasóit. „Szirmát, ha nem bontja soha ki a rózsa,/ akkor is elhervad szegény úgy bimbóba!/ Parancsolni próbálhatsz az akaratnak,/ de soha nem fogsz tudni a szívritmusnak!” // – olvashatjuk az „Engedj el” költeményében. Serbán Edinának (Kiskereki, Románia) egy hitet, reményt, alázatot sugárzó versét olvashatjuk e kötet lapjain „Ima a hivatásomért” címmel. „Aki a béke és a szeretet útján jár, / a te atyai karjaidban hazatalál./ Tudom, fogok én még hullatni könnyet,/ amíg az igazság ösvényére nem lépek.”//
Szuhanics Albert (Debrecenből) verseiben érezhető különbséget találunk a csönd és a csend szavak között. „A csönd hangjai”-ban gyönyörű hasonlatokkal – anya dala, szép nő, könnyű álom, falvak vén harangja – jellemzi a csöndet. A második versét, a „Hangtalan szenvedéllyel” címűt – mely személyesebb és közvetlenebb – pedig így fejezi be: „A te csended, a mi csendünk, /évek szállanak felettünk,/ s én hangtalan szenvedéllyel/ átölellek minden éjjel…”// – a házastársi szeretet szép megnyilvánulása.
Öröm olvasni Tóth-Hekkel Arany verseit Székesfehérvárról. „Anyámhoz” című költeményének minden sora allegória. Idézet a versből: „Elmúlásod mezsgyéjén járok anyám/ Vérednek szerelem gyümölcse vagyok/ Méhednek nedve gyöngyözik bőrömön át”/ Megemlíthetném a „Zsolozsmás napjaim” szonettjét. „Zsolozsmás napjaim őszítik hajam/ Énekek éneke csöndesül bennem/ Biztat egy hang: eresszem szárnyra magam/ Idősík reteszén kövül majd velem”// –…Hogy szálljon, szárnyaljon a verseivel embertársaiért. A „Nincs irgalom”-ban már a Teremtő segítségét kéri mindannyiunk érdekében. „Áldozati bárány a földi többség/ Szegénység háború terror az úr/ Kéjenc álnokság tesped reánk gyarlón// Nincs irgalom csak a fékezhetetlenség/ Sok a dúvad s a kenyértörő ficsúr/ Uram: vezesd át néped a kátyúkon”//
Ami igazán széppé, ragyogóvá teszi ezt a kötetet, az a sok gyönyörű festmény és grafika. A grafikák közül figyelmükbe ajánlom Dani Mária (DANIM): A múzsa és Sebestyén Károly: Női arc című alkotását. Érdemes elgyönyörködni a képzőművészeti galériában is. A tájképek közül Széll Ferenc: Holtág, Lóki Judit: Mediterrán udvar, Megyeri Éva: Erdei tisztás, Tomozi Gizella: Tóparti csend, Török Enikő: Vízparton állva című olajfestményére hívom fel a figyelmüket. Csodálatosak a csendéletek is. Dani Mária(DANIM): Hibiszkusz, Pulay Csilla: Kálák, Bellánné Hajkó Mária: Sárga rózsák és Weimer Erzsébet: Virágcsendélet olajfestményét ajánlom a figyelmükbe. Különlegesek a fotók is. Keczely Gabriella: Gólyaszerelem, Vancsa Erzsébet Gorácz Józsefné: Holdfénytánc, Ugró Éva Anna: Mákvirág és G. Orosz Piroska : Bibeágy fotója a legkülönlegesebb.
Lapozzanak bele, olvassák, forgassák, nézegessék ezt a gyönyörű antológiát! Szeretettel ajánlom az irodalmat és a képzőművészetet kedvelőknek.

Öröm járja át az ember szívét és lelkét, amikor a MANE 2018. évi csodálatos Lélekkapocs antológiáját a kezébe veszi. A gyönyörű küllemű kötet borítójának elején Szitár Éva (Tiszakécske) lelket melengető festménye (egy szép, tiszta tekintetű leány-testvérpár) kelti fel a figyelmet, azt sugallva, hogy a lelki kapcsolat őszinte szeretettel és a nyitottsággal teremthető meg. Az antológia hátlapján Drobinoha Angéla (Piliscsaba): „Alkotótársak” lelkesítő verse készteti az olvasót arra, hogy máris belelapozzon. Íme a versből néhány sor, mely bemutatja egyesületünk sokrétű tevékenységét is: „Emelkedj fel lélek, nézz túl a láthatón,/ Halld meg hát múzsád szavát!/ Fess, ha ecseted röppen kezedbe,/ Grafikával adj finom árnyalatot,/ Táncolj, dalolj, írj versedre zenét,/ Fűzérbe fűzve a szálló szavakat, / Legyen költemény az, ne tétovázz!”//
A közel háromszázöt oldalnyi antológiába nemcsak a MANE és az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoport tagjai pályázhattak, hanem kívülálló alkotók is. Az Előszóból megtudhatjuk, hogy a zsűrinek 150 irodalmi alkotást és 50 festményt, grafikát kellett értékelni. A léleknemesítő kötetbe a legszebb és legszínvonalasabb, zsűrizett lírai, prózai és képzőművészeti művek kerülhettek be. Első nyitóversként Reményi Tamás (Dabas): „Lélekkapocs” című szívhez szóló költeményét olvashatjuk, amely szerint hazát építeni, magasba emelni csakis önzetlen szeretettel lehet. Az „Időtlenség síkján…” szonettjében Tóth-Hekkel Arany (Székesfehérvárról) a lelkileg megerősítő, küzdelmes életről és a beteljesítésre váró álmoktól, vágyakról vall gyönyörűen. Az életből 2018 novemberében hirtelen eltávozott Hirth Évától is olvashatunk verseket. Összeszorul bennünk a lélek, amikor olvasni kezdjük három rövid versét, melyek a közelgő halál megérzéséről, az elfogadásról és a beletörődésről szólnak. P. Dányi Gabriella (Kazincbarcika): „Örökzöld” című kisprózájában arról ír, nem mindegy, hogyan éljük le az életünket. A tartalmasan eltöltött, szép élet jelképesen az életfájának diadalmas meghódítása lehet. Az antológia nyitó alkotásait Zimányi Lajos (Bagamér) rendkívül különleges „Életfa” tusgrafikája zárja.
Bármerre lapozunk is a kötetben, szépséggel telik meg a lelkünk. Hogy ilyen gyönyörű lett ez a rangos, nemzetközi antológia, az elsősorban egyesületünk elnökének, Tóth-Hekkel Aranynak a szerkesztői érdeme. S amire igazán büszkék lehetünk, hogy Magyarország, Erdély, Szlovákia, Nemetország és Ausztrália írói, költői elismerésre méltó versekkel, prózákkal, a képzőművészek pedig csodálatos festményekkel és grafikákkal képviseltetik benne magukat.
Elsőként vegyük szemügyre az irodalmi alkotásokat! Albert Ferenc (Budapest) a „Hősök szentélye” költeményével állít emléket a háborúban elesett hősi halottaknak. De itt olvashatjuk a mesterszonettíró pályázat általa írt díjnyertes szonettjét „Farsangi vígság” címmel. Ízelítőül álljon itt a második versszak: „Bálba csalogat vihorászva a szél,/ Dínomdánom szól estétől reggelig,/ Mire jégbontó hava megérkezik, /Párt találhat minden facér, ha kacér.”// Ács Nagy Éva (Somogyzsitfa) „Anyám ringass” versében a megnyugtató anyai szeretetről és a gyermeki ígéretről vall szép szavakkal. Bartalis Levente (Sepsiszentgyörgy): „Lélekkapocs” költeménye egy fiatal társaság tábortűznél összeforrott és azóta is tartó barátságáról szól, míg a „Pohárköszöntőre” verse egy aranylakodalom hangulatos eseményeit idézi elénk. Csíki Margit (Nagygalambfa – Erdély): „Rendhagyó ima” című verséből az egyszerű ember legőszintébb vágya száll az ég felé a madarak esti énekéről, a Hargitáról, míg „A lélek útjai”-ban azt üzeni nekünk, hogy „Az igazi út felemel a fénybe,/ az igazi út befelé vezet”/.
Dr. Drobinoha Angéla a „113 éve született…(In memoriam)” költeményében nagyon szép gondolatokkal emlékezik József Attilára verscímeket, verssorokat idézve tőle, és Babits Mihálytól, Nagy Lászlótól is. „Az ifjú Mátyás” szonettjével ünnepli nagy királyunk trónralépésének 560. évfordulóját. A „Húsvéti zsongás” verse a mesterszonettíró pályázat díjnyertes szonettje. D. Oszuskó Sarolta (Komárom): „Lelki társak” szonettje a lelki rokonságról, az egymáshoz való őszinteségről, a közös úton haladásról szól. Dufek Mária (Szlovákia): „A szeretet mezején” verséből megtudhatjuk, hogy „a forrás, az tesz nemessé,/ csak a szeretet mezején/ növünk fel szépen egésszé!”// Fazekas Valériától (Királyhelmec) a szüleihez írott, szép ritmusos verseket olvashatunk. Szinte benne érzi magát az ember a természetben a „Nézd anyám!” költeményében. „Játszik a szél ma, szelíden játszik,/ rügyben, hajtásban tavasz burjánzik./ reszkető levélen új lét mosolyog,/ orgona illata kószál, gomolyog.”// G. Orosz Piroska (Téglás): „Ébred a nap” versében szépen jeleníti meg a tájat: ”Dereng a hajnal,/ köd száll a völgyben,/ aprócska pont ül/ az emberek szemében.”//
Hajdrik József (Szeged) versei közül öröm olvasni a „Téli akvarell” énekét. Valósággal szárnyal ez a dal; íme az első versszaka: „Megtört lelkű két madárka,/ furcsa pár a téli tájban./ Egymást nézik, mégsem látják,/ vajon mitől lettek árvák?”
Megszívlelendő, szép üzeneteket küld mindannyiunk számára Halász István (Tápszentmiklós): „Fáklyaláng (a költőkhöz)” keresztrímes költeményében. Idézem az utolsó 4 soros versszakát: „Légy az elesettek reménye – / éltető sugár, mint maga a Nap;/ fáklya egyetlen egynek kezében,/ meglátod: mindhez eljut szavad.”// Köszönet és hála Tóth-Hekkel Aranynak, az antológia szerkesztőjének, hogy e kötetben emléket állít Hirth Évának; akinek három oldalon közli legszebb verseit. A „Keresem magam”-ból álljon itt egy versszak:” Nem akarok még beletörődni,/ még egy kicsit élni akarok, élni!/ Még akarom, hogy magasztaljanak,/ s a sok gyönyörűségben elsodródjam…”// Sajnálatos, hogy erre már nem adott neki esélyt a sors.
Keczely Gabriella (Budapest) irodalom-és művészetszeretetét mutatja, hogy a festményei mellett ebbe az antológiába prózával is sikeresen pályázott. Hároméves kislányként élte át 1956. október 23-át. „Emlékezzünk!” írásában annyira érzékletesen jeleníti meg a vele és a családjával történt eseményeket, hogy benne érezzük magunkat a történetben. Kiss-Teleki Rita Noéminek (ugyancsak Budapest) hét verse is bekerült a kötetbe, ami szép elismerése egy fiatal költőnek. Íme az „Utak”-ból bizalommal teli négy sor: ”De idelent, vaksötétben,/ száraz múltam esélyt tapint,/ jövőm érint, ő tart ébren,/ szemen csókol, mesél megint.”// Körmendi Gitta (Jenő) szép ritmusos verseket ír a szeretetről és a szerelemről. Szívhez szóló a „Bennem élsz”. Ízelítőül: „Szoríts magadhoz úgy, mintha részed lennék,/ hogy szerelmünkből ne lehessen emlék./ Hadd maradjak éjjel legféltettebb álmod,/ hajnalban ébredő, boldog valóságod.”// Lovag Anatole Hongroisnak (Lovag Farkas Antalnak – Biharkeresztes) négy csodálatos novelláját olvashatjuk a kötetben emberségről, hűségről, kitartó, igaz szerelemről. Mráz Erzsébet Irmának (Hajdúnánás) hat verséből kettő díjnyertes mesterszonett. Az egyikben szép természeti képekkel mutatja be az őszt. Pap István (I. P. Steve – Ausztrália) költeményeivel különleges lelkivilágot közvetít felénk. Nagyszerűen fogalmazza versbe az ember és a természet kapcsolatát Rigó Tibor (Szlovákia – Lehnice), amit úgy jelenít meg, hogy társául fogadná, védelmezné, óvná az elkésett fecskét.
Beleremeg a szív és elmereng a lélek, amikor Tóth-Hekkel Arany verseit olvassuk – annyira szépek és annyira gondolatgazdagok. Érzékeltetésül a „Lesz-e még?” címűből idézek: „Lesz-e még tűz a csókjaiban?/ Mámoros, bódult éjszakán…/ Vajh’ őriz-e még álmaimban?/ Rejti a VAN, létrafokán.”//
Elismerően lehetne még írni a kötetbe belekerült összes többi versről és prózáról, hisz’ mind annyira színvonalasak, szépek és szívhez szólóak; dicséret illeti érte a felelősségteljes, jó munkát végző zsűrit. De helyet kell adnunk még a képzőművészeti alkotásoknak: a festményeknek, grafikáknak és a fotóknak is – nélkülük nem lenne teljes és ennyire gyönyörű ez az antológia.
Méltán lett a képgaléria nyitófestménye Engyel Erika(ENE): a „Tavasz illata” lírai alkotása. Mintha mi is, a kislánnyal együtt érzékien beleszippantanánk a nyíló orgonába. A tájképek közül a figyelmükbe ajánlom Fehérvári Katalin(Gyál): „Aranyló fények”(akril), Gazsó Baráth Klára(Budapest): „Tél a hegyekben” (olaj), Keczely Gabriella (Budapest): Pilisi fenyők (olaj), Lóki Judit (Dunaújváros): „Beborult” (olaj), valamint Sebestyén Károly(Budapest): „Vadkacsák” (akril) festményét. A portrék közül színeivel és élethű szépségével kiemelkedik Andrea Sammet Nieder-Olmen (Németország): „Mario Götze” (olaj), Horváth Elisabeth (Pécs): „Merengő” (akril), Szitár Éva (Tiszakécske): „Zene” (akril) valamint a „Láng”(pasztell) képe.
Mintha élne, annyira szép Engyel Erika (ENE-Paks): „Múzsa rózsával” (olaj) festménye; különlegesek Fazekas Krisztián (Királyhelmec): „Ölelés” és a „Ne hagyj el soha” (olaj) képei. Rendkívül érdekesek Nyáry Éva (Budapest) gondolatgazdag, mélyértelmű olaj festményei. Vegyék kezükbe és szeressék ezt a kötetet – mert szeretettel készült!

A szépség és szeretet árad a MANE - Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének 2019. évi Lélekhúr antológiájáról. A kötet borítójának elején Széll Ferenc: „Megszületett” pasztell képe vonzza magához a tekintetünket, míg a borító hátulján Kocsis György: Ékkődal című verse gyönyörködtet bennünket. Hogy a festmény és a vers is a borítóra került, egyesületünk elnökének, Tóth-Hekkel Aranynak az érdeme, aki szeretettel és nagy műgonddal megtervezte és megszerkesztette az antológiát. Mindenkit elfog az öröm és az izgalom, amikor kezébe veszi, hogy máris belelapozzon, mert ahogy olvassa, nézi a kötetet, megtelik a szíve – lelke gyönyörűséggel.
Ez már a harmadik antológiája nemzetközi irodalmi, művészeti és kulturális közösségünknek. Az első a Lélektükör volt, mely az Aranycsillag irodalmi és művészeti internetes csoport ötödik évfordulóján, 2017. aranyvasárnapján, míg a második a Lélekkapocs antológia, amely már a MANE kiadásában jelent meg, 2019. áprilisában került átadásra.
Gyönyörű ez a harmadik, majd négyszáz oldalnyi terjedelmű Lélekhúr antológia, melybe nemzetközi irodalmi és képzőművészeti pályázat útján a legszebb és legszínvonalasabb alkotások kerültek. Miért lélekhúr? A helyes választ Berzsenyi Dánieltől vett bölcs idézet –„Huraim gyengék a magas égi hanghoz.” – adja meg kötetünk, mely a négysorosok alkotta Lélekhúr verslánc mottója is egyúttal. Ezzel a gyönyörű verslánccal köszöntik alkotóink az olvasót.
Örvendetes, hogy a világ majd minden tájáról érkeztek pályázati művek felhívásunkra. Alkotóik irodalmi és képzőművészeti munkáinkkal szeretetet, szépséget visznek olvasóik életébe, hogy ily módon is feledtessék velük a mindennapi gondokat. Az irodalmiak közül Albert Ferenc (Budapestről) történelmünk hőseinknek állít emléket csodálatos verseivel. A „Szép vagy hazám” című dala a népdalok hangulatát idézi, refrénjében Trianonra kéri Isten haragját. ”Se ég, se föld a világon, ily szörnyűséget nem látott,/ Jó Uram, oh Istenem, Trianonra sújtson átkod!”/ Ács Nagy Éva Somogyzsitfáról az elvesztett társa utáni fájdalmát mondja el verseiben, míg Birta Angéla Csíkszentsimonról (Erdélyből) az ott élő emberek szívbéli keménységéről ír A mindenik szív költeményében. „Nem sírhatunk, a világ minket néz,/ könnyek nélkül él minden jó színész.”// dr. Drobinoha Angéla verseiben (Piliscsabáról) a szavak és a csend erejéről, és a karácsonyi ajándékozásról olvashatunk bölcs, lírai gondolatokat, míg a Színek özöne költeményét Tóth-Hekkel Arany Mesélő színek festményéhez, a Nyáridőt pedig ugyancsak Tóth-Hekkel Arany: Tűztarajas szeretőm című verséhez kapcsolódva írta. A Marosvásárhelyen született, de Székesfehérváron élő Drotleff Zoltán A székelykapu előtt és a Trianon átka című verseivel hazánk feldarabolására, és a 101 esztendeje történt szívbe markoló, történelmi eseményekre emlékezik. Dvihallyné Oszucskó Saroltát (Komáromból) eddig elsősorban várverseiről ismertük, ebben az antológiában szép reménykeltő és szerelmes költeményeit is olvashatjuk.
Erőss-Csótsits Ágnes (Laguna Woods, California) Október vihara versében az 1956 novemberében külföldre kényszerült ember hitéről is szól, amikor így fogalmaz: „Bárhová vigyen is sorsod, légy te ott mindig szabad!/ Légy te önmagad, légy mindenhol, mindenkor, örökre áldott!”// Farkas Gábor, Gabriel (Illésháza, Szlovákia) költeményeiben édesanyjáról, édesapjáról vall szép szavakkal. Olvassunk bele Lélekhúr versébe: „Belső hang énekel, gondolatok szállnak,/ minden testben lélek, rabja egy varázsnak./ Lelkünk tükreiben ragyogó csillagok,/ látják, hogy az éjből lesznek a nappalok.”// Fazekas Valéria, fava (Királyhelmec, Szlovákia) szép tájleíró versével, A karcsai Öreg-tóval örvendeztet meg bennünket, de szeretettel ajánlom figyelmükbe a szívet-melengető Vízió költeményét is. Gallai Gabriella (Dunakesziről) legdallamosabb verse a Lepketánc, Gál Máriának (Pécsről) A csend szava költeménye viszont már mély értelmű gondolatokat tár elénk. Sajnálatos, hogy Farkas Viola, Hajdrik József és Rostás István már nem érhette meg, hogy láthassa az antológiába rendezett verseit, mert mindhármójukat magához szólította a Teremtő. Kalocsa Zsuzsa költeményei a természet szépségéről, szeretetéről, a hitről és a bizakodásról szólnak. Keczely Gabriella (Budapestről) elkészítette Radnóti Miklós: Töredék című versének átíratát, Átírat címmel, mely napjainkról szól. Érzékeltetésül: „Oly korban élünk itt a földön,/ mikor csak a pénz számít, nem a szép s a jó./ Megvehető az ész, tanult fej és lélek.”/ Lélek-érintőek (ugyancsak Budapestről) Kristófné Vidók Margit versei, bármelyiket is olvassuk. A szépségről és a hazaszeretetről áradnak a pilisszentiváni Klotz Mária szabadversei. Lengyel József (Székelyudvarhelyről) költeményeit olvasva, mintha Erdély hegyei közt járnánk, érezzük a fenyők dús illatát, halljuk a zúgó patakok dalát.
Lénárt Anna (Battonyáról) A bor és a kristálypohár tánca című novellájában a fájdalmas, viszonzatlan szerelemről ír. Faust gyermek-és ifjúkorának kiteljesedésével ismerkedhetünk meg Lovag Anatol Hongrois (Biharkeresztes) Faust és a világ drámai művének antológiában közölt részletéből, melynek Faust és Mephisto a címe. Egyedi, sajátos költői világot közvetít szabadverseivel Ötvös Németh Edit (Győr). Pap István (I.P. Steve)Ausztráliából küldött költeményeiben bölcs gondolatokat tár elénk. Az Utainkon című versében így fogalmaz: „ Az út porában taposva,/ felzúg bennem a gondolat,/ hogy az emberek eltaposnak/ kíméletlenül másokat.”// P. Dányi Gabriella (Kazincbarcika) költeményeiben az idő múlásáról, a csalóka reményekről is olvashatunk. „adott a szerencse néhány boldog órát,/ Talán csak kölcsönbe, s most játszik bújócskát,”/ (Repül a madár), „Akartam én hinni, nem csak reménykedni, Akartam szeretni, szívemből nevetni.”/(Tabula rasa szerelem)
Pelesz Alexandra (Nagykanizsa) az élet szépségéről (Játsz rajtam), a csodálatos anyaságról(Összeköttetés), a meggondolatlan ítélkezésről(A kerék) ír szeretettel vagy megrázóan novelláiban. Rigó Tibor (Lehnice, Szlovákia) meghatóan szép elbeszélő költeménye, az Anyám álma.”egy kis kert most/ minden álma”/ – tudjuk meg. – „ Ahol virágok nyílnak/ ott fényesebb a nap/ és este benéz a csillag”/ – mondja az édesanyja. Rendkívül érdekes történetet mesél el Egy esős nap novellájában a budapesti Sipos Ildikó (Anenheim Shimita), akárcsak Suba Patrícia (Kaposmérő) emberien szép a Kiút és az Összetörve című prózai írásaiban. Szabó Edit (Böcs) léleksimogató verseivel örvendeztet meg minket. Ritmusos és gondolatgazdag költeményeket olvashatunk Tikkel Lajostól (Louie) Balatonboglárról, mint A magányos entitás és az Alpesi tavasz. Toth Enikő (Erdélyből, Bögözről) az Áldom című verse gyönyörű vallomás a szülőföldről, anyanyelvről, az erdélyi magyarok hagyományőrző életmódjáról.
Lélekemelőek Tóth-Hekkel Arany (Székesfehér vár) szonettjei (Míg él a föld…, Könnyezem könnyeidért) és a többi versei. Ez utóbbiakból álljon itt egy-egy rövid idézet! ”Nekem fénylesz/ pipacsillatú május, –/ Jer ölelj magadhoz/ Ragyogj”// (Csöndnek szívén), „Alkut kötni/ a komédiás sorssal,–/ bitorló,–drámai/ kényszer”//(Csend ajkán). Öröm olvasni Váncsai Erzsébet Górácz Józsefné költeményeit, és szívet melengetőek Ugró Éva Anna Egerből ( Lélekhúr, Éj dala száll és a Nyáresti gondolatok) versei. Vollay László ( Debrecen) egyik csodálatos költeménye, az Írók és ti költők, melyet az erdélyi magyarokhoz írt. „Mikor tollat fogtok/ Vád nélkül írjatok/ Szívetekből ragyogjon/ A hazaszeretet” /
Gyönyörű festmények, grafikák és fotók alkotják az antológia képgalériáját. A galéria elején megcsodálhatjuk Nyáy Éva (Budapest) Ősmagyarok életfája olajfestményét, és vers inspirációs festményeit, Keczely Gabriella Somogyfajszon, Tanulmány és Természetvédelmi terület olajképeit, valamint Angolai férfi és Unokáim ceruzarajzait. A díjazott képek közül megemlítem Széll Ferenc (Cegléd) Kismama című olajfestményét, Andrea Sammet (Nieder–Ohmen, Németország) Kedvenc olvasmány pasztell képét, valamint Barwanietz Bezerédy Melinda (Budapest) pasztell műveit. Figyelmükbe ajánlom a festmények közül Andrea Sammet: Ködlő távol akryl, Fazekas Krisztián (Chris) Tavirózsák, Lóki Judit Beborult olajképét, Szitár Éva mindegyik pasztell művét. A fotók közül díjazott lett Ugró Éva Anna Tükörkép Tiszaújváros és az Alkonyat, valamint Váncsai Erzsébet Górácz Józsefné Mezei csendélet és az Olykor című alkotása.